HANS
Hát ott az a lány, aki a markotányosnő mellett
ül a pamlagon és csontos melleit szopogatja,
mit tenne veled, jó uram? Leverném szemedről
a cvikkert, hogy megmozduljon benne valami.

WALT
Megmozdult. Benne. Meg nem mondom mi
lenne az, a bőre feszületként ragad rá, mint a
festményen. Munch, hívlak téged suttogva,
hátha emlékszel rém-lányaidra, tükreidben.

HANS
A markotányosnő a lány felé oson, feljajdul,
úgy beszél hozzád, mintha tarot kártyák
esnének ki nyelve alól, bűnös családi mágiák.
Mert az ott a lánya, az a lány a keretben.

WALT
A falon. Néha megmozdul, mintha tükör
lenne, mondja a királynő, még mindig a tükrös
táskájába pakolgatja ki és be a fényes képeket.
A lány most elvánszorog a konyhába és főz.

HANS
Megtanul főzni, parmentier-levest főz és
tévézik, mellette hanyatt vágva fekszel,
a póréhagyma darabokat ropogtatja foga
alatt és először érzi magát nőnek, melletted.