2010. 12. 06.
ZONGORALECKE
HANS
WALT
Elhúzok egy zongorát,
vállamon kötél, előre
lógva csimpaszkodik
belém, halkuló beszéd.
WALT
vállamon kötél, előre
lógva csimpaszkodik
belém, halkuló beszéd.
Fekete és fekete, fekete és
kék. Leütött billentyűk,
letisztogatott hangok.
Kapar a torkom, száraz
HANS
kék. Leütött billentyűk,
letisztogatott hangok.
Kapar a torkom, száraz
levegő, ki és be ki és be.
A mozgás lezárja a teret.
Tükör-buborékot fújok.
Egy tükör választ már el
WALT
A mozgás lezárja a teret.
Tükör-buborékot fújok.
Egy tükör választ már el
tőled, fejvesztve menekülsz
lovon, lábad nem lóg ki.
Halkan suttog egy rémkirály.
Próbálod magad megölelni
HANS
lovon, lábad nem lóg ki.
Halkan suttog egy rémkirály.
Próbálod magad megölelni
ellene, hogy ne vigyen el
az igétlen jövőbe, szókat
mormolok magam elé, hogy
legyen valami cselekvés,
az igétlen jövőbe, szókat
mormolok magam elé, hogy
legyen valami cselekvés,
WALT
történés. Sohase mondd ki,
hogy valaki leszel, vigyen
el téged a szörnyeteg, és
ha kell, vigyorogj a képébe!
HANS
hogy valaki leszel, vigyen
el téged a szörnyeteg, és
ha kell, vigyorogj a képébe!
Vigyázz, tükröt tart majd
eléd, ahogy a királynő, ne
mozdulj meg, mert nem
érdemes, elhúz a zongora.
eléd, ahogy a királynő, ne
mozdulj meg, mert nem
érdemes, elhúz a zongora.