Nagypál István
2010. 12. 06.
ZONGORALECKE
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
HANS
Elhúzok egy zongorát,
vállamon kötél, előre
lógva csimpaszkodik
belém, halkuló beszéd.
 
WALT
Fekete és fekete, fekete és
kék. Leütött billentyűk,
letisztogatott hangok.
Kapar a torkom, száraz
 
HANS
levegő, ki és be ki és be.
A mozgás lezárja a teret.
Tükör-buborékot fújok.
Egy tükör választ már el
 
WALT
tőled, fejvesztve menekülsz
lovon, lábad nem lóg ki.
Halkan suttog egy rémkirály.
Próbálod magad megölelni
 
HANS
ellene, hogy ne vigyen el
az igétlen jövőbe, szókat
mormolok magam elé, hogy
legyen valami cselekvés,

WALT
történés. Sohase mondd ki,
hogy valaki leszel, vigyen
el téged a szörnyeteg, és
ha kell, vigyorogj a képébe!
 
HANS
Vigyázz, tükröt tart majd
eléd, ahogy a királynő, ne
mozdulj meg, mert nem
érdemes, elhúz a zongora.

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés